muszáj még leírnom ezt gyorsan, mielőtt megyek gitárórára.

tudom-tudom az elmúlt héten eléggé sok dolog történt velem.
az életem megint egy újabb szakaszba lépett, blablabla...
igazából nem is ez a lényeg...

hanem az, hogy megint eszeveszetten kerestem valakit, akibe belekapaszkodhatok egy rossz esemény után.
minden ember ilyen... automatikusan keresi a segítséget.

de most nem fogok példálózni.
lényeg h elég nagy hülyeségeken gondolkodtam....
[felejtsétek el most rögtön azt, hogy öngyilkosságon, mert nem..xD]
és habár legbelül tudtam hogy nem, mégis reménykedtem, hogy mindent visszarendezhetek a régi, normális kerékvágásba.

tévedtem.
mint ahogyan azt elég sokszor teszem.
de kérdem én...
annyira nehéz elfogadni ilyennek, amilyen vagyok?

nem...nem szükséges barátkozni/jóban lenni velem, ha nem kívánja az ember..
én nem kényszerítem.
én végig magamat adom mindenkinek.
mert ha nem tenném, abba előbb vagy utóbb beleroskadnék.

tehát senki kedvéért nem fogok megváltozni.
saját magamnak így vagyok pont jó.
vannak hibáim, de vannak pozitív dolgaim is.

és aki igazán ismer, az tudja, hogy hiába vagyok flegma állat, igenis érzelmes ember vagyok.
aki nem tűri ha valaki megsérti.
lehet, hogy elmegy előtte felemelt fejjel, de legbelül össze van törve.... mert csalódott.

ilyen vagyok én...

csalódott.

[5 óra...AMK.]