Eszeveszetten rohantam a Bennet h�z fel�, �s amikor oda�rtem egy t�k�letes citroms�rg�ra festett csal�di h�zat l�ttam. Nem erre sz�m�tottam. Vagyis, sokkal nagyobbra, kih�v�bbra. Olyanra, mint amilyen maga a csal�d. Visszaeml�keztem az �lmomra, hogy hogy is n�zett ki Ben �s Lisbeth, de csak s�t�t �rny�kok villantak be. K�zben rohantam az ajt� fel�, majd eszeveszetten nyomkodtam a cseng�t. Z�rg�st hallottam az ajt� m�sik oldal�r�l, �gy leeresztettem a kezem, �s v�rtam, hogy valaki ajt�t nyisson.

- Szia… - suttogta Elsa, miut�n ajt�t nyitott, �s bemutatott a nappaliba.

- K�szi, de csak Cedrickel akarok besz�lni. – mondtam h�v�sen. Elsa egy csod�lkoz� pillant�st vetett r�m, majd megjelent m�g�tte Cedric. – V�gre! – ki�ltottam, majd kih�ztam magammal a szabadba. – Most azonnal magyar�zd meg! – �v�lt�ttem, mire Cedric csit�t�an sz�m el� rakta az ujj�t.

- Nem mi b�ntottuk. – mondta rezzen�stelen arccal.

- De majdnem meghalt miattatok! – vettem halkabbra a sz�t, de m�g mindig ideges voltam.

- Anette, nyugodj meg, hogy elmagyar�zhassam, mi t�rt�nt. – mondta szel�den.

- �gy gondolod, hogy le tudok nyugodni, amikor a legjobb bar�tom eszm�letlen�l fekszik a k�rh�zban? M�gis mit k�pzelsz? �s egy�ltal�n kik voltak azok az alakok az erd�ben?

- Nem besz�lhetn�nk higgadtabban? – k�rdezte, mire �n vettem egy m�ly leveg�t, hogy legal�bb ne ordib�ljak.

- Hallgatlak. – n�ztem r� kis id� ut�n.

- Nem mehetn�nk �t… hozz�d?

T�tov�ztam, de v�g�l belementem, �gy elindultunk a h�zunk fel�.

  Azt hittem, soha nem �r�nk haza. Olyan volt, mintha csigalass�s�ggal l�pkedn�nk az utc�n, mintha r��rn�nk. Pedig nem. Ut�ltam azt a 10 percet, ami id� alatt v�g�l a h�zunkhoz �rt�nk. Berontottam a h�zba, lev�g�dtam a kanap�ra, �s v�rtam, hogy Cedric mell�m �lj�n. N�m�n b�multam r�, mikor � is lehuppant mell�m, teljes nyugods�ggal.

- Nos? – n�ztem r� �rdekl�d�en. – Szeretn�m tudni, hogy hogy ker�lt k�rh�zba a bar�tom…

- Sz�val… - kezdte, mik�zben megvakarta a tark�j�t. – Az eg�sz dolog, m�r nagyon r�gen kezd�d�tt. M�g amikor bel�lem is farkas lett.

- Hogy v�lt�l azz�?

- Aut�baleset�nk volt, m�g valamikor az 1960-as �vekben. A sz�leim meghaltak, �n pedig s�lyos s�r�l�sekkel fek�dtem m�r vagy k�t hossz� �r�ja az �t mellett, mikor r�m tal�lt Mick, �s a k�t t�rsa. Akkor m�g Ben, az ap�m is vel�k j�rta Kanad�t. Azt�n nem sokkal miut�n megmentettek, Ben r�j�tt, hogy Steven�k mire is akarnak engem felhaszn�lni. R�gt�n megb�nta az �tv�ltoztat�s-dolgot…

- Hogy v�ltoztattak �t? Megharaptak?

- Nem. A ny�lt sebeimen kereszt�l jutottak be azok a bakt�riumok, m�r ha lehet �gy mondani… Sz�val el�gg� bizarr dolog. �talak�tj�k a g�njeimet, �s egy�b finoms�gok… - mondta undorodva.

- �s mit akartak veled Mick�k?

- Vad�szatra akartak felhaszn�lni. �k csak nagyon ritk�n alakulnak emberr�. Ha tehetik, akkor csak farkask�nt �lnek.

- Magukkal akartak vinni?

- Term�szetesen. Azt�n mivel Ben nem akart nagyon k�t�dni ehhez az �letform�hoz, �gy volt vele, hogy letelepszik valahol messze Kanad�t�l. Csakhogy az �t bonyolultabbnak t�nt velem, mint azt gondolta volna.

- Mi�rt? – futottak �ssze szem�ld�keim.

- Mind ah�nyszor �tel v�gett �t kellett alakulnom, elfogott a b�nat. Megviselt a baleset, �s a sz�leim hal�la lelkileg. Nem akartam �talakulni, �gy napokon kereszt�l �heztem, �s ennek k�sz�nhet�en nagyon legyeng�ltem. Nem voltam k�pes felfogni azt, ami t�rt�nt velem.

- �s v�g�l, hogy maradt�l �letben?

- N�ha, amikor v�gk�pp nagyon magam alatt voltam, kerest�nk olyan elhagyatott h�zakat, akiknek a lak�i �jszaka nem voltak otthon. Akkor azt�n belop�ztunk, �s kifosztottuk a h�t�ket. – mondta komoran. Nagyon �gy t�nt, mintha val�j�ban mag�t�l undorodna. A tudatt�l, hogy ilyeneket kellett tennie, mikor meg is halhatott