úristen...
komolyan...
el sem hiszem még most sem az egészet...
egy éve...
2009. március 17-én...
ilyenkor már nagyban útban voltam Bécs felé anyuékkal.
késő délután értünk oda..
leparkoltunk.. és beálltam a hatalmas tömegbe..
ami a sor volt elvilegxD
és fél 7kor bejutottam...
akkor már összefutottam két magyar lánnyal, így velük voltam a koncert alatt...
anyuék meg várostnéztek v mi.xD
és...
volt előzenekar.. The Sounds...
és utánuk jöttek...
először Andy beült a dobhoz..
volt a két oldalán két férfi.. ők is elkezdtek dobolni két kissebb dobon andyvel együtt.
aztán bejött Pete és Joe kétoldalról... én pont Joeval szemben álltam az első sorban...
elkezdtek gitározni...
és végül bejött Patrick...
és énekelni kezdett..
megmondom őszintén, hogy akkor sírtam el magam.
soha életemben nem hallottam gyönyörűbben énekelni senkit Patrick Stump-nál...

itt egy videó arról, amikor bejöttek...
ez pont szemből van...
egyébként nekem is megvan a videó, csak nagyon recseg, mert ottvolt egy marhanagy erősítő.:D
szóval... ez lett volna a bevonulás...
és istenem..
volt olyan, hogy Joe két méterre állt tőlem, és úgy gitározott...
de a leges legnagyszerűbb dolog ami történt életemben, az volt, mikor előrehajolt... Egy méterre volt tőlem az arca... a reflektorok pont világítottak...
mindenki sikítozott... ő meg rámnézett, és rámmosolygott...
istenem..
még most is itt van a szemem előtt az a pillanat...

a képre kattintva eléritek a többi képet, amit aznap este csináltam....
a szívem megszakad, ha arra gondolok, hogy elképzelhető, hogy nincsenek többé...

ebben a videóban Patrick mutatja a szívet...
akárcsak a klippben...
ez a mozdulat is örökkön örökké az eszemben lesz...

azt hiszem azzal a nappal semmi sem ér fel..
ez egy örök emlék marad...
és örülök, hogy ennek az emléknek a gazdája lehetek...
az életemmel ér fel a Fall Out Boy...